Barcsay Jenõ:
festõ, grafikus
(Katona, 1900 - Szentendre, 1988). 1919-ben Erdélybõl
települt át. Párizsi és olaszországi
ösztöndíja után 1929-tõl Szentendrén
telpedett le, s ott élt haláláig. A harmincas években
hatalmas távlatú tájképeket, rézkarcokat
és monumentális hatású figurális
mûveket készített. A negyvenes évek elejétõl
a konstruktivizmushoz közeledett, s képein az erõs,
fekete kontúrok között mély tüzû
színek csillannak fel. 1949-es hatalmas mozaikterve vezeti be
az új stílusát, melyben az absztrakció és
a figurativitás ötvözeteként szentendrei utcarészleteket,
szobabelsõket ábrázolt legszívesebben (Asszonyok,
1968). 1945-tõl a Képzõmûvészeti Fõiskola
anatómiai tanára. Külföldön is nagy sikert
aratott rajzkönyvei:
Mûvészeti anatómia (1953), Ember és
drapéria (1958).
|