Barcsay Jenõ: festõ, grafikus

(Katona, 1900 - Szentendre, 1988). 1919-ben Erdélybõl települt át. Párizsi és olaszországi ösztöndíja után 1929-tõl Szentendrén telpedett le, s ott élt haláláig. A harmincas években hatalmas távlatú tájképeket, rézkarcokat és monumentális hatású figurális mûveket készített. A negyvenes évek elejétõl a konstruktivizmushoz közeledett, s képein az erõs, fekete kontúrok között mély tüzû színek csillannak fel. 1949-es hatalmas mozaikterve vezeti be az új stílusát, melyben az absztrakció és a figurativitás ötvözeteként szentendrei utcarészleteket, szobabelsõket ábrázolt legszívesebben (Asszonyok, 1968). 1945-tõl a Képzõmûvészeti Fõiskola anatómiai tanára. Külföldön is nagy sikert aratott rajzkönyvei:
Mûvészeti anatómia (1953), Ember és drapéria (1958).